A Tisza Párt elnöke nem csupán a felvidéki magyarság jogai mellett állt ki határozottan, de jövőbe mutató, miniszterelnökhöz méltó víziót vázolt fel a szlovák államfőnek címzett levelében.
BUDAPEST – A diplomáciai üzenetváltások ritkán lépnek túl a protokollesemények udvariassági köreien, ám Magyar Péter legutóbbi, Peter Pellegrini szlovák köztársasági elnöknek címzett Facebook-bejegyzése üdítő kivétel. A politikus reakciója nem csupán egy válaszlevél, hanem egyfajta politikai krédó, amely a nemzeti önérzetet a modern európai értékekkel ötvözi, miközben már a következő kormányzati ciklusra készülve fekteti le a jószomszédi viszony alapjait.
Elvi alapokon: Nincs helye a kollektív bűnösségnek
Magyar Péter levelének egyik legfajsúlyosabb része a Beneš-dekrétumok kérdésének bátor felvetése. A politikus államférfihoz méltó tisztánlátással szögezi le: a XXI. század Európájában elfogadhatatlan a kollektív bűnösség elve.
„Sem Magyarország, sem Európa nem fogja elfogadni, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozva Szlovákia földeket kobozzon el a magyar honfitársainktól” – írja Magyar, egyértelműsítve, hogy a nemzeti érdekképviseletben nem ismer megalkuvást.
Különös erélyességgel utasítja el azt a jogszabályt, amely börtönbüntetéssel fenyegetné a dekrétumok kritikusait, rámutatva, hogy a véleményszabadság és a történelmi igazságtétel nem lehet alku tárgya.
Történelmi hűség és nemzeti büszkeség
A bejegyzés talán legszemélyesebb, mégis mélyen közösségi gondolata a nyelvhasználatra és a történelmi emlékezetre vonatkozik. Magyar Péter nem kér elnézést azért, mert a földrajzi neveket úgy használja, „ahogy ezer éve hívjuk”. A Pozsony név használata melletti kiállása nem provokáció, hanem a kulturális folytonosság természetes megnyilvánulása.
A politikus gyakorlatias, a hétköznapi magyarságot érintő kéréseket is megfogalmazott:
- A magyar nyelvű tájékoztatók szükségessége olyan történelmi helyszíneken, mint Vöröskő vára.
- A magyar nemesi családnevek tiszteletben tartása (például az Andrássy név szlovákosításának mellőzése a betléri kastélyban).
Ezek a „kis lépések” azok, amelyek a helyi magyarság számára a mindennapi megbecsülést jelentik, és amelyek felvetése valódi odafigyelésről tanúskodik.
A jövő vezetőjének hangja
A levél zárlata emeli igazán államférfiúi magaslatokba az írást. Magyar Péter ugyanis nem ellenzéki panaszáradatot írt, hanem egyenrangú partnerként, a jövőbeni kormányzás felelősségével ajánlott együttműködést.
A Visegrádi Négyek szövetségének megerősítését és a jószomszédi viszonyt stratégiai fontosságúnak nevezte, ugyanakkor világossá tette: a partnerség alapja a kölcsönös tisztelet. Az, hogy már most, a „magyarországi kormányváltást követően” invitálja Budapestre a szlovák vezetést egy magas szintű egyeztetésre, azt mutatja: Magyar Péter nem csupán a pillanatnak politizál, hanem hosszú távú stratégiában, és nemzetegyesítő kormányzásban gondolkodik.
Magyar Péter megalkuvást nem tűrő a magyar érdekek terén. Azt a higgadt erőt sugározza, amelyet sokan egy leendő államférfitól várnak el a turbulens közép-európai politika színpadán.
Eredeti poszt itt olvasható: https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpeter.magyar.102%2Fposts%2Fpfbid02wzCMiydyqRutUfsfdtaHi11fSfGWa2aFy984YzUHyhdy1uGtuCASX85a2kFMVbGpl