Úgy tűnik, az idei tavasz nemcsak a jó időt hozta el a régióba, hanem egy egészen különleges, gyors lefolyású és rendkívül szelektív amnéziát is a helyi polgármesterek körében. Pár héttel ezelőtt, ha a Tisza Párt alelnökének, Radnai Márknak a nevét és kezdeményezéseit említették, az elöljárók még úgy tettek, mintha a telefonvonal hirtelen megszakadt volna. Ma viszont? Ma már szinte egymást tapossák a polgármesteri hivatalok folyosóin, hogy végre „konstruktív és gyümölcsöző együttműködésbe” kezdhessenek az újdonsült képviselővel.
A közelmúlt: „Radnai? Milyen Márk?”
Emlékezzünk csak vissza a néhány héttel ezelőtti, választások előtti állapotokra. Amikor Radnai Márk párbeszédre hívó javaslatokkal kopogtatott a térség vezetőinél, a naptárak valahogy mindig tele voltak. Hol egy hirtelen jött, halaszthatatlan kátyúzás, hol egy falunap-előkészítő bizottsági ülés állt a találkozók útjába. A hivatalos válaszok – ha nagy ritkán egyáltalán megérkeztek – hűvösebbek voltak, mint a hajnali fagy.
A levegőben szinte tapintható volt a kimondatlan üzenet: minek álljanak le egyeztetni a kezdeményezéséről, amikor abból a végén még „odafent” is probléma lehet? Jobb a békesség, a leveleket meg majd elnyeli a spam-mappa.
A csodálatos pálfordulás
És aztán megtörtént a csoda. Lezajlottak a választások, a térképek átszínezték magukat, Radnai Márk pedig behúzta a Komárom-Esztergom megyei 2-es választókerületet, pártja pedig letarolta az országot.
Láss csodát: a polgármesterek elveszettnek hitt naptárai egy csapásra felszabadultak! A titkárságok telefonjai hirtelen megjavultak, az e-mail fiókok pedig újra képesek fogadni a Tisza logójával ellátott leveleket. Sőt, az a pletyka járja, hogy egyes helyi vezetők már arról győzködik a környezetüket: ők mindig is tudták, hogy a kezdeményezésben hatalmas potenciál rejlik, csak hát, ugye, az a fránya „bürokrácia” miatt nem tudtak érdemben reagálni az elmúlt hetekben.
Az „együttműködés” új korszaka
Most persze mindenki az „építő jellegű párbeszédről” és a „régió közös érdekeiről” beszél. Kiderült, hogy azok az elképzelések, amik pár hete még figyelemre sem méltattak, most hirtelen „előremutatóak” és „kiváló alapot adnak a közös gondolkodásra”. Milyen hihetetlen szerencse, hogy a politikai szélirány megváltozása ilyen jótékony és azonnali hatással van a nyitottságra!
Senki sem mondja persze a szemükbe, hogy a hirtelen jött barátkozásnak esetleg köze lehet a friss választási eredményekhez és a megváltozott hatalmi dinamikához. A hivatalos verzió szerint pusztán csak most érkezett el a megfelelő pillanat.
Egy biztos: a térség politikai anatómiája újabb tudományos áttörést ért el. Bebizonyosodott, hogy a politikai gerinc rendkívüli rugalmasságra képes, különösen, ha egy friss győztes felé kell meghajolni. Várjuk a közös mosolygós, kézfogós fotókat a közösségi médiában – biztosak lehetünk benne, hogy a vaku villanásakor már senki sem fog emlékezni arra a bizonyos néhány héttel ezelőtti elutasításra.