2019-10-04-én, 17:00 órakor nyílik meg Prunkl János festőművész kiállítása a Szentgyörgymezői Olvasókörben. A megnyitót követően Prunkl János osztja meg gondolatait a kiállított művekről.
A művész esztergomi otthonában idén ünnepelte 80. születésnapját. Gyermekkori élményeinek nagy részét Dorogon szerezte. Így emlékszik vissza gyermekkorára:
” végtelenül szerencsésnek mondhatom magamat, mert a sok mindent meghatározó gyermekkori éveimet szüleim élő, eleven mesevilággá varázsolták határtalan szeretetükkel, később pedig a család, a rokonság és a barátok ajándékoztak meg olyan szellemi értékekkel, amelyekért örökké hálás vagyok. ”
Tanulmányait az egri tanárképző főiskola rajz szakán végezte. A zebegényi művésztelepen dolgozott. Mesterei: Miháltz Pál, Martsa Alajos, Kaposi Antal, Mucsi András és Heil Huba Ferenc. 1964 óta kiállító művész. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. A Vitéz János Tanítóképző Főiskola művész tanáraként vonult nyugdíjba.
Művei az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban, a tatai Kuny Domokos Múzeumban a Komárom-Esztergrom Megyei Múzeumi Gyüjteményben és a Dorogi Képzőművészek Gyűjteményében találhatók.
Képei ritkán láthatók kiállításokon. Ennek egyik oka, hogy egy-egy képet akár 5-10 évig is fest. Első kiállítása 1964-ben volt Eszteromban. Később Magyarországon Dorogon, Komáromban, Oroszlányban, Tatabányán, Budapesten, Szentendrén, Szentesen volt önálló kiállítása.
Európa számos városában Ehingenben (D), Espoo-ban (Fin), Maintalban (D) is megtekinthetőek voltak művei.
2008-ban így vélekedett: ” Nem lehet véletlen, hogy a kulturális, művészeti életben soha nem tapasztalt hevességgel támadnak a tradicionális értékrend ellen, mert léteznek erők, amelyek céljaik elérése útjában leginkább az Istennel kapcsolatot ápoló ember áll. Ennek a kapcsolattartásnak legnagyobb társadalmi megnyilvánulása a kereszténység, amelynek szellemében születtek talán a legnagyobb műalkotások.
Elszomorító az, hogy a művelt Európa most készül megtagadni kétezer éves keresztény gyökereit, akkor, amikor soha nem látott szüksége lenne a legnagyobb spirituális erőforrására.
Hálával és tisztelettel kell megemlékeznem azokról a kitűnő alkotókról, akik már nem élnek, akikhez közeli ismeretség vagy baráti kapcsolat fűzött, akiknek szintén igencsak sokat köszönhetek: Anna Margit, Árvai Ferenc, Bálint Endre, Berki Viola, Dévényi Iván, Domján József, Féja Géza, Furlán Ferenc, Gerzson Pál, Heil Huba Ferenc, Kaposi Antal, Katona Jenő, Kerti Károly, Kollár György, Krajcsirovits Henrik, Martsa István, Mucsi András, Novák Lajos, Nyergesi János, Pirchala Imre, Rácz Aladárné Yvonne, Szántó Piroska, Szlávik Lajos, Vajda Júlia, Vass István, Vertei József, Végvári János, Vörös Béla, Zolnay László. “
